Mitől működik a közösségi média? Hogyan lehetséges, hogy pár év leforgása alatt kilencszázmillió ember csatlakozott egyazon virtuális közösséghez? Érdekes és aktuális kérdés, hogy mi motiválja az embereket a közösségi oldalak használatában.

A Digitális Identitás blog régóta feszegeti több oldalról ezt a kérdést, most egy teljesen friss kutatási beszámoló publikálásával keressük a válaszokat. Vajon a „valódi én" interneten történő felfedése iránti vágy mértéke befolyásolja azt, hogy kinél, mely motivációs tényező játssza a főszerepet? E két kérdésre keresi a választ Leman P. Tosun a "Computers in Human Behavior" című folyóirat 2012. júliusi számában megjelent "Motives for Facebook use and expressing „true self" on the Internet" című tanulmányában, melyben Törökországban tanuló, Facebookot használó egyetemisták által kitöltött online kérdőívek eredményeit elemzi.

A „valódi én" koncepciója az 1950-es évekből származik, az egyén bizonyos jellemvonásaira utal, melyeket a személyes érintkezések során nem tud felfedni (holott ez pszichológiai szükséglet). A 2000-es évek elején ezt felhasználva alkották meg a „valódi én az interneten" fogalmát eszerint a problémára sokak számára az internet nyújtja a megoldást, mely az önkifejezés egyedi lehetőségét hordozza magában (részben éppen ezt nevezzük Digitális Identitásnak), hiszen fizikai valónk rejtve maradhat. Különösen jó lehetőség azoknak, akiknek az érintett személyiségvonásai, az én érintett oldala nincsenek összhangban a társadalmi normákkal, elvárásokkal.
A közösségi média használatával tehát alapkérdésünk, hogy vajon mely motivációs tényezők sarkalják a Facebook használatára azon egyéneket, akik valódi énjük interneten történő felfedését erőteljesen előnyben részesítik?
Tosun korábbi tanulmányok alapján kialakított egy hételemű kategóriarendszert, mely a lehetséges motivációk három csoportját alkotja. Az első azokat a közösségi oldalon végrehajtható tevékenységeket tartalmazza, melyek egyszerűbbé, gyorsabbá és szórakoztatóbbá teszik a meglévő kapcsolatok ápolását/fenntartását, illetve lehetőséget nyújtanak azok elmélyítésére (pl: közös programok szervezése). A második a mindennapok felpezsdítését segíti elő, az „offline" élet színesítését online élményekkel, ez úgynevezett „társadalmi helyettesítő" (pl.: új romantikus kapcsolatok létesítése). Végül a harmadik csoportot a más emberek életében történő események passzív megfigyelése alkotja, vagyis mások posztjainak, fotóinak olvasása/nézegetése – kommentálás és nyomok nélkül (passzív megfigyelés).

Az eredmények azt mutatják, hogy a vizsgált egyetemisták körében a távol élő barátokkal való kapcsolattartás volt a legfőbb motiváció, amit a játékok és szórakozás követett, harmadikként a fotók megosztásához kapcsolódó aktivitás, negyedikként pedig a közös programok szervezése jelent meg mint a Facebook használatát magyarázó motivációs tényező. Ezen motivációk azt mutatják, a Facebook használata harmóniában van az offline élettel.
Tosun megvizsgálta azon válaszadóknak a motivációs tényezőit, akik a valódi én interneten történő kifejezés vágyának magas fokával rendelkeznek. Ők jellemzően új kapcsolatok létrehozása és romantikus kapcsolatok vezetése érdekében használják a Facebookot. Az interneten létrehozott kapcsolatot/okat gyakran helyezik át az offline életükbe és ezek mély, jelentőségteljes kötelékké válnak. Harmadik legfontosabb motivációs tényező, hogy passzív megfigyelőként (ne) vehessenek részt a közösségi oldal életében. Feltételezhető, hogy ők jobban bíznak az ismerősök által (saját magukról) megosztott információkban, mint magukban az egyénekben. Továbbá nem csak, hogy nehezen nyílnak meg igazán a személyes érintkezések során, hanem úgy érzik, hogy ezen a módon nehezebb információhoz jutni. A passzív megfigyelés által maga a megfigyelő is bátorságot szerezhet, hogy saját énjét felfedje. Korábban úgy vélték, az ilyen motiváció problematikus személyiséget takar, leskelődőnek nevezték ezeket a felhasználókat, de megnyugodhatunk, mára módosult ez a szemlélet, kiderült az online közösségek tagjainak igen jelentős része kémkedő, így immáron „normális" motivációként kezelik. Végül negyedik motivációs tényezőként a távol élő barátokkal való kapcsolattartás (illetve az elvesztett barátok barátságának visszanyerése) is megjelenik ennél a csoportnál (is).

A kutatás eredményeit továbbgondolva érdekes következtetésre juthatunk. Éppen azok, akik valódi énjük felfedése érdekében használják a Facebookot, nem hagynak maguk után mindenki által követhető digitális nyomot, hiszen a rájuk jellemző tevékenységekből vajmi kevés kerül a nagy nyilvánosság elé – vagyis ők még valódi énjük felfedése közben is zárkózottak maradnak, hiszen csak néhány személlyel érintkeznek, a nyilvánosságot még arc nélkül sem vállalják.