A kibertér, minta létezés háza
2012. október 14. írta: Digitális Identitás

A kibertér, minta létezés háza

prazsakg.jpgDr. Prazsák Gergő

ELTE, Társadalomtudományi Kar, tudományos munkatárs

Amióta az elmúlt évszázad '80-as éveiben a tudományos fantasztikus irodalomban elsőként megjelent a „kibertér" fogalma, és átszivárgott a hétköznapi gondolkodásba, számos metamorfózison ment keresztül. William Gibson krimijeinek főhősei ma már nem csak és kizárólag a fantázia szüleményei. A jelenségek módszeres vizsgálatát pedig a tudományos gondolkodás sem hagyhatta érintetlenül. A valós életben létező egyén létezését mintegy megkettőzve átkerülve a digitális létezésbe (is), ahol a digitális identitásával vesz részt a kibertér univerzumában.

kiberter2.jpg

Minden kommunikációs technológiaváltozás mélyreható társadalmi következményekkel jár(t), így az új infokommunikációs technológiák megjelenése is. Az internet térhódításával az egyenlőtlenségeknek ma már mind jelentősebb formálója a társas kapcsolatok léte/nem léte, mennyisége. Az online világban már nem csupán a gazdasági javakhoz való hozzáférés határozza meg, hogy ki a „gazdag" és ki a „szegény", hanem az, hogy ki ér el sokakat, s ki keveseket. A kérdés mára már nem az hogy van-e digitális létezése az egyénnek (digitális identitása), hanem hogy milyen a beágyazottsága a kibertérbe. Ennek alapján beszélhetünk kontaktokratáktól és kontaktproletároktól.

Az online világ a figyelem gazdaságtanára épül, arra, hogy ki milyen mértékben képes mások figyelmét magára, illetve arra a témára irányítani, amit fontosnak tart. Az online világban mindenki megszólalhat, ezért sokkal nagyobb mértékben biztosítja az uralommentes, nem központilag irányított (propaganda típusú tömeg-) kommunikációt, mely a modern tömegdemokráciák alapvető vonása. Azok, akik jól sáfárkodnak a rendelkezésre álló információikkal, kapcsolataikkal, véleményirányító szerepbe kerülnek, s megjelenik annak lehetősége, hogy jóformán függetlenül a gazdasági erőviszonyoktól az online világ legfelső társadalmi rétegét alkossák, ők a netokrácia tagjai. Az online világ eme elitje abban mindenképpen különbözik a korábbi korszakok elitjétől, hogy nem képes pozícióját átörökíteni. Ennek két fontos következménye, hogy a netokrációba való bekerülés sokkal többek előtt nyitva áll (szemben a gazdasági vagy politikai elitbe való bekerüléssel); és gyorsabban megvalósulhat (ugyanakkor kiesni is könnyű), így a folyamatos jelenléttel a figyelemért való verseny jelentősége egyre inkább fokozódik.

Annak következtében, hogy a kulturális, társadalmi, gazdasági, politikai élet egyre nagyobb mértékben kerül át az internetre, a világgal való lépéstartás elengedhetetlen eszköze a jó minőségű, szélessávú internet kiépítettsége. A világ gazdaságilag fejletlenebb régióiban ez a feltétel jórészt nem teljesül, így azok korábbi fejletlenségüket számos esetben transzformálni kénytelenek a kibertérbe is. Az egyenlőtlenségeket növeli, hogy egyes országokban a központi irányítás kontrollál(hat)ja az interneten folyó kommunikációt, minek következtében a Castells által áramlások terének nevezett online világban korlátozott a szabad információáramlás. Mindebből adódik a centrum és periféria országok egyenlőtlensége az online térben.
Már ma is jellemző, de a jövőben még inkább várható, hogy a világ fejlettebb területein nem az eszközökhöz való hozzáférés alapján alakulnak az egyenlőtlenségek, hanem az eszközhasználat intenzitása és az online tartalmak előállítása, illetve fogyasztása szerint (másodlagos digitális egyenlőtlenségek). A közösségi média használata minden bizonnyal a jelenleginél is nagyobb mértékben lesz döntő a jövőben. A Facebook, a Twitter, a Youtube olyan alkalmazások, melyek megkövetelik a felhasználók részéről a folyamatos online jelenlétet. Ezek az alkalmazások a nyugati értelemben vett modern demokráciák jellemzőinek használatára épülnek: adott tartalom a felhasználók „szavazatai", „like"-jai alapján kerül a figyelem központjába. Az ebből adódó társadalmi folyamatok természetesen kétélűek, hiszen egyrészt lehetőséget teremtenek a demokratikus kontrollra (ez például az arab világban elvezetett egészen a forradalmi helyzetig). Ugyanakkor a demokratikus jogállami berendezkedések során a gyűlöletbeszéd megjelenését is eredményezheti. Az utóbbi elleni védekezés elsősorban a felhasználókon és értékein, s ebben az értelemben a kultúrán múlik. Amennyiben nem elfogadható egy bizonyos típusú kommunikáció, akkor a felhasználók eminens érdeke az elfogadhatatlan exkommunikálása.

2873404640_3882606386.jpg

Az online térben – hasonlóképpen az offline térhez – kialakulhatnak közösségek, melyek különböző témák köré szerveződnek, ezek voltaképpen egy-egy sajátos civil társadalmat alkotnak (lehetnek offline formái – például Greenpeace; máskor csak online megjelenései léteznek – például az abortuszt ellenző és támogató csoportok). További csoportosítási lehetőség a globális – lokális dimenzió. Egyes online civil kezdeményezések a teljes világra kiterjedő közösségeket alkotnak (esetenként a résztvevők számossága miatt már kifejezetten online társadalomról beszélhetünk – például a Greenpeace esetében), s vannak olyanok is, melyek megmaradnak a kulturális egység, akár egy város vagy falu keretei között (például Bándy Kata eltűnését követően a Facebookon szerveződő csoport).
Tehát az egyén, az egyén tagsági csoportja, a társadalmi környezet, a kultúra, a gazdasági fejlettség mind-mind olyan tényezők, amelyek meghatározzák az áramlások terében való részvételt. A részvétel pedig a sikeres gazdasági vállalkozások, a sikeres üzleti élet alapja is. A különböző profitorientált vállalkozások egymással is üzleti kapcsolatban vannak az interneten és a mobilkommunikációs hálózatokon keresztül.
Elemi érdekük, hogy a társadalom minél nagyobb része legyen jelen az online térben. Az online bankolás, az online vásárlás olyan egyre inkább felfutó és jövedelmező iparágak, melyek a szolgáltatások „elektronikus transzformációja" révén lehetővé teszik a mindennapi élet gyorsabb, hatékonyabb, gazdaságosabb, környezetbarátabb intézését. A jövőben gazdasági fejlődésünk egyik motorja lehet, ha a repülőjegyet vásárló jegyét online veszi, ha a közösségi támogatással működő áruházakban vásárol online. A közösségi oldalak üzleti célú támogató felhasználása pedig jelenleg még beláthatatlan távlatokat nyit a vállalkozások előtt.

Az Economist Intelligence Unit évről évre közzéteszi e-readiness rangsorát, melyben a világ országai aszerint kerülnek besorolásra, hogy milyen mértékben állnak készen az információs társadalom kihívásaira. A rangsort több tényező együttes figyelembevételével alakítják ki: az infrastruktúra kiépítettsége, az infrastruktúra magán és üzleti alkalmazásának elterjedtsége, a támogató vagy gátló társadalmi környezet (azaz az új technológiákra való nyitottság), az online tér országon belüli használatának jogi környezete, mely gátolhatja vagy fokozhatja a használat intenzitását. Beszédes, hogy a rangsorban mindössze 70 ország található, a többi nincs is rajta a világ online térképén. Magyarország helyzete az utóbbi időben nem igazán változott: a lista közepén helyezkedik el. Ebből pedig arra következtethetünk, hogy bőven van még lehetőség a fejlődésre.

A bejegyzés trackback címe:

https://digitalisidentitas.blog.hu/api/trackback/id/tr384847240

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Barko-v6 2012.10.14. 18:25:52

Jó írás, de érdekelne (ha lehet ilyet itt kommententben), hogy a kontaktokraták és a kontaktoproletárok akkor most kik is?

És sajnos ezt a mondatot meg egyáltalán nem értem:
"Amennyiben nem elfogadható egy bizonyos típusú kommunikáció, akkor a felhasználók eminens érdeke az elfogadhatatlan exkommunikálása."

Mert ennek így számomra csak úgy van értelme, ha az eminenst evidensre változtatom, az exkommunikálást pedig mint nem létező fogalmat mondjuk eliminálásra cserélem. De lehet nem jól gondolom...

Bognár L · http://seo-keresooptimalizalas.bognarstudio.hu/ 2012.10.15. 07:38:29

@Barko-v6: Szerintem Prazsák Gergő azt akarta mondani, hogy az internet akkor lesz a normális párbeszéd terepe, ha a Deutch Tamás - féle, twitter bejegyzésnek álcázott gyűlöletbeszédekre nem reagálunk, karanténba helyezzük, s nem fogadjuk el a normális emberek közötti párbeszéd jelenségeként.

Barko-v6 2012.10.15. 08:50:34

@Bognár L: Akkor helytálló a mondatfordításom, köszönöm.
Ugyanakkor a jelenség korántsem az online kommunikáció terméke, létező probléma a valós világban is, csak a hálózaton a közlés és reakció is szembeszökőbb.
Az eliminálás mindkét térben alulról jövő (közösségek felőli) kezdeményezés, de végeredményben sikert a felülről jövő megoldások (bíróságok - moderátorok, üzemeltetők) adják.
És a csoportok célszinten lehetnek ugyan homogének, de az egyén szintjén heterogének minden esetben. A kulturáltság és az intelligencia növekedésével pedig az eliminálandó közlések száma csökkenhet, de meg nem szűnhet.

Digitális Identitás · http://www.digitalidentity.hu 2012.10.15. 13:36:19

szerintem Prazsák Gergő arra utalhatott, hogy extrémitások, amik a rejtőzködés lehetősége miatt gyakrabban előfordulnak, mint IRL nem győzhetőek le másképpen, mint egy erős belső önszabályozás által. vagyis a tartalomfogyasztók vetik ki magik közül a butaságot és primitívséget és ezen tulajdonságok tetszőleges kombinációját.

Bognár L · http://seo-keresooptimalizalas.bognarstudio.hu/ 2012.10.15. 15:48:37

@Digitális Identitás: Ám az volna a még hatékonyabb, ha az internet csapdahelyzeteiről mindenki ismereteket szerezhetne (ilyen például a dizinhibíciós effektus) és önmagán belül állná útját annak. Vagyis az extrémitás - a fentebb hivatkozott dizinhibíciós effektust is ide értve - nem csak a butákra és primitívekre lehet jellemző!
(Deutch polgártárs esetében persze, nehéz eldönteni, hogy miről is van szó a fentebbi kategóriákat lajstromozva.)