A társas összehasonlítás csapdái a Facebookon
2013. október 14. írta: Digitális Identitás

A társas összehasonlítás csapdái a Facebookon

Mások életének észlelése a legnépszerűbb közösségi oldalon [1]

Egy 2012-ben publikát közösségi média kutatás, mely során 425 egyetemi hallgatóval töltettek ki kérdőíveket az Egyesül Államokbeli Utah állami egyetemén, azt vizsgálja, hogy milyen hatással van a Facebook használat egymás észlelésére és egymás megítélésére.

A Facebookon jelenlévő ismerőseink megítélésekor több alapvető észlelési hibát is elkövetünk, melyek számbavételével közelebb kerülhetünk az esetleges torz ítéletalkotások okainak megértéséhez.
1) A felhasználók hajlamosak ítéletüket olyan példákra alapozni, amik könnyen hozzáférhetőek és később is jól felidézhetőek, előhívhatóak (hozzáférhetőségi heurisztika).
2) A Facebookon megjelent pozitív tartalmakat, különösen ha nem jól ismerik a megfigyelt személyt, előbb képesek az ember személyiségéhez társítani, semmint a körülményeknek vagy az adott helyzetnek betudni (társítási hiba).

teen-girls-online-120625.jpgA számítógép általi kommunikáció és a „face to face” kommunikáció legfőbb különbsége, hogy a virtuális kapcsolattartás során hiányzik a legtöbb finom kísérő motívum (pl: testkontaktus, metakommunikáció, hangsúlyozás stb.) ami jelentősen befolyásolja a rólunk alkotott képet. Emellett különbség, hogy a Facebookon megválaszthatjuk, hogy kivel osztjuk meg könnyen és gyorsan életünk mindennapjait. A közösségi hálón zajló hatalmas információáramlás befogadásához szükségszerű, hogy egyszerűsítésekkel és tömörítésekkel dolgozzunk. Az említett észlelési torzítások egyik alapja, hogy mások viselkedésének, hangulatának megítélése során alkalmazzuk a ’hozzáférhetőségi heurisztikát', ami azt jelenti, hogy ha ismerőseinkre gondolunk, akkor megítélésüket leggyakrabban könnyen visszaidézhető benyomásokra (pl. megosztott képekre, vicces kommentek, profilkép) alapozzuk. Ez ugyanakkor a megismerés szempontjából hiba is, hiszen csak a számukra legkönnyebben hozzáférhető, visszaidézhető benyomások és emlékek alapján alkotunk ítéletet. A korlátozott információk alapján alkotott ítéletek másik fő hibája 'társítási hiba', mely arra utal, hogy mások kapcsán előszeretettel hisszük azt, hogy minden egyes cselekedetük és szavuk személyiségükről árulkodik. Minden ilyen esetben pusztán egy pillanatképet látunk, de azt az egységes személyiségnek, pontosabban annak megnyilvánulásaként tekintjük, figyelmen kívül hagyva rengeteg más tényezőt, mely az adott helyzet kialakulásához, egy adott felszabadult pillanat lefotózásához vezetett. Kis túlzással olyan ez, mintha egy színész személyes boldogságát az általa alakított III. Richárd plakátképe alapján ítélnénk meg.

A közösségi médiában zajló társas véleményalkotás vizsgálatára a szerzők két alaphipotézist állítottak fel:
1. Akiket jobban beszippantott a Facebook, vagy több a felszínes (gyenge) kapcsolatuk a Facebookos ismerőseik között, azok többnyire úgy látják, hogy mások boldogok és jobb életük van, és kevésbé értenek azzal egyet, hogy az élet igazságos.

2. Akik kevésbé intenzíven használják a Facebookot, illetve ismerőseik nagyobb arányban tényleges ismerősök, azok számára az online valóság megtapasztalása nem okoz ilyen mértékű frusztrációt, így azok vélhetően kevésbé fogják társaik boldogságát irigyelni.

20130723-szerelem-sokan-nyaralas-utan-szakitanak4.jpgA kevéssé ismert "mások" boldog képeinek nézegetése a Facebookon azt a benyomást keltheti a szemlélődőben, hogy a "többiek" mindig boldogok és csodálatos életük van. Mindez “nyilvánvalóan” következik a boldog, felszabadult, problémamentes pillanatokat ábrázoló képekből, melyeket magukról megosztanak. Ez a feltételezés különösen akkor erős, ha olyan emberről van szó, akit igazából nem is ismernek jól. Ezzel szemben a saját élettapasztalataikat, melyek sokkal realisztikusabbak (ugyanis nem csak pozitív elemeket tartalmaznak) nagy valószínűséggel annak igazolására használják fel, hogy "lám, másoknak sokkal boldogabb az élete", vagyis az élet nem igazságos.

A hibás észlelés miatti torzításokat ellensúlyozó információkkal lehet enyhíteni, amelyek viszont csak fáradtságos, offline értelemben valódi interakciókkal, a másokkal való elmélyültebb kapcsolatok ápolása révén szerezhetők meg.

2.jpgA kutatás eredményei azt mutatják, hogy minél több időt töltött a valóságban is az ember a barátaival, annál kevésbé értett egyet azzal, hogy mások jobban élnek, és boldogabbak, mint ő. Más szóval, ha az embernek több offline kapcsolata (erős kötése) van a barátaival, ha több történetet ismer a többiek életéről (pozitívat és negatívat egyaránt), akkor annál kevésbé lesz meggyőződve arról, hogy a mások élete boldogabb, mint a sajátja. Másik oldalról az eredmények alapján elmondható, hogy minél régebb óta használja és minél több időt tölt valaki a Facebookkal, továbbá minél inkább veszi körül magát olyan ismeretlen ismerősökkel, akiről valójában nem sokat tud, annál inkább fogja azt gondolni, hogy mások élete boldogabb és jobb, mint az övé, illetve, hogy az élet igazságtalan.

Mindezen eredményekkel együtt az Egyesült Államokban végzett kutatás mintaeloszlása alapvetően pozitív önértékelést mutat, ugyanis a többség kevéssé értett egyet azzal, hogy „másoknak jobb élete van” (átlag 3.86), illetve hogy „mások boldogabbak, mint én” (átlag 3.89) egy 10 fokú skálán, ahol az 1-es érték az „erős egyet nem értést” a 10-es érték pedig a „nagyon erős egyetértést” jelölte. Az 'élet igazságos' állítás megítélése közepes, már jóval kevésbé optimista (átlag 5.93) volt.

A kérdés valójában tehát az, hogy a közösségi média térben felépülő, részben torzított észlelés és a mások vélt állapotának/viselkedésének/érzéseinek megítélése tényleg visszahat-e az észlelőre, s ha igen, milyen mértékben?

Vajon tényleg frusztrál minket ismerőseink "Facebook mosolya"?

  



[1]          A cikk Bakos Attila, Lebó Eszter, Máté Tímea és Patriczai Fanni ELTE-s egyetemi hallgatók recenziója alapján született, az ELTE BTK Média Intézetének "Énkomponálás.net" kurzusa keretében.

A bemutatott mű szerzői Hui-Tzu Grace Chou, Ph.D. és Nicholas Edge, B.S. - ' „They Are Happier and Having Better Lives than I Am”: The Impact of Using Facebook on Perceptions of Others' Lives ' című tanulmánya, In. CYBERPSYCHOLOGY, BEHAVIOR, AND SOCIAL NETWORKING 2012/2. 

A bejegyzés trackback címe:

https://digitalisidentitas.blog.hu/api/trackback/id/tr785568734

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.