Dr. Prazsák Gergő

ELTE, Társadalomtudományi Kar, tudományos munkatárs

Amióta az elmúlt évszázad '80-as éveiben a tudományos fantasztikus irodalomban elsőként megjelent a „kibertér" fogalma, és átszivárgott a hétköznapi gondolkodásba, számos metamorfózison ment keresztül. William Gibson krimijeinek főhősei ma már nem csak és kizárólag a fantázia szüleményei. A jelenségek módszeres vizsgálatát pedig a tudományos gondolkodás sem hagyhatta érintetlenül. A valós életben létező egyén létezését mintegy megkettőzve átkerülve a digitális létezésbe (is), ahol a digitális identitásával vesz részt a kibertér univerzumában.

Minden kommunikációs technológiaváltozás mélyreható társadalmi következményekkel jár(t), így az új infokommunikációs technológiák megjelenése is. Az internet térhódításával az egyenlőtlenségeknek ma már mind jelentősebb formálója a társas kapcsolatok léte/nem léte, mennyisége. Az online világban már nem csupán a gazdasági javakhoz való hozzáférés határozza meg, hogy ki a „gazdag" és ki a „szegény", hanem az, hogy ki ér el sokakat, s ki keveseket. A kérdés mára már nem az hogy van-e digitális létezése az egyénnek (digitális identitása), hanem hogy milyen a beágyazottsága a kibertérbe. Ennek alapján beszélhetünk kontaktokratáktól és kontaktproletároktól.

Az online világ a figyelem gazdaságtanára épül, arra, hogy ki milyen mértékben képes mások figyelmét magára, illetve arra a témára irányítani, amit fontosnak tart. Az online világban mindenki megszólalhat, ezért sokkal nagyobb mértékben biztosítja az uralommentes, nem központilag irányított (propaganda típusú tömeg-) kommunikációt, mely a modern tömegdemokráciák alapvető vonása. Azok, akik jól sáfárkodnak a rendelkezésre álló információikkal, kapcsolataikkal, véleményirányító szerepbe kerülnek, s megjelenik annak lehetősége, hogy jóformán függetlenül a gazdasági erőviszonyoktól az online világ legfelső társadalmi rétegét alkossák, ők a netokrácia tagjai. Az online világ eme elitje abban mindenképpen különbözik a korábbi korszakok elitjétől, hogy nem képes pozícióját átörökíteni. Ennek két fontos következménye, hogy a netokrációba való bekerülés sokkal többek előtt nyitva áll (szemben a gazdasági vagy politikai elitbe való bekerüléssel); és gyorsabban megvalósulhat (ugyanakkor kiesni is könnyű), így a folyamatos jelenléttel a figyelemért való verseny jelentősége egyre inkább fokozódik.

Annak következtében, hogy a kulturális, társadalmi, gazdasági, politikai élet egyre nagyobb mértékben kerül át az internetre, a világgal való lépéstartás elengedhetetlen eszköze a jó minőségű, szélessávú internet kiépítettsége. A világ gazdaságilag fejletlenebb régióiban ez a feltétel jórészt nem teljesül, így azok korábbi fejletlenségüket számos esetben transzformálni kénytelenek a kibertérbe is. Az egyenlőtlenségeket növeli, hogy egyes országokban a központi irányítás kontrollál(hat)ja az interneten folyó kommunikációt, minek következtében a Castells által áramlások terének nevezett online világban korlátozott a szabad információáramlás. Mindebből adódik a centrum és periféria országok egyenlőtlensége az online térben.
Már ma is jellemző, de a jövőben még inkább várható, hogy a világ fejlettebb területein nem az eszközökhöz való hozzáférés alapján alakulnak az egyenlőtlenségek, hanem az eszközhasználat intenzitása és az online tartalmak előállítása, illetve fogyasztása szerint (másodlagos digitális egyenlőtlenségek). A közösségi média használata minden bizonnyal a jelenleginél is nagyobb mértékben lesz döntő a jövőben. A Facebook, a Twitter, a Youtube olyan alkalmazások, melyek megkövetelik a felhasználók részéről a folyamatos online jelenlétet. Ezek az alkalmazások a nyugati értelemben vett modern demokráciák jellemzőinek használatára épülnek: adott tartalom a felhasználók „szavazatai", „like"-jai alapján kerül a figyelem központjába. Az ebből adódó társadalmi folyamatok természetesen kétélűek, hiszen egyrészt lehetőséget teremtenek a demokratikus kontrollra (ez például az arab világban elvezetett egészen a forradalmi helyzetig). Ugyanakkor a demokratikus jogállami berendezkedések során a gyűlöletbeszéd megjelenését is eredményezheti. Az utóbbi elleni védekezés elsősorban a felhasználókon és értékein, s ebben az értelemben a kultúrán múlik. Amennyiben nem elfogadható egy bizonyos típusú kommunikáció, akkor a felhasználók eminens érdeke az elfogadhatatlan exkommunikálása.

Az online térben – hasonlóképpen az offline térhez – kialakulhatnak közösségek, melyek különböző témák köré szerveződnek, ezek voltaképpen egy-egy sajátos civil társadalmat alkotnak (lehetnek offline formái – például Greenpeace; máskor csak online megjelenései léteznek – például az abortuszt ellenző és támogató csoportok). További csoportosítási lehetőség a globális – lokális dimenzió. Egyes online civil kezdeményezések a teljes világra kiterjedő közösségeket alkotnak (esetenként a résztvevők számossága miatt már kifejezetten online társadalomról beszélhetünk – például a Greenpeace esetében), s vannak olyanok is, melyek megmaradnak a kulturális egység, akár egy város vagy falu keretei között (például Bándy Kata eltűnését követően a Facebookon szerveződő csoport).
Tehát az egyén, az egyén tagsági csoportja, a társadalmi környezet, a kultúra, a gazdasági fejlettség mind-mind olyan tényezők, amelyek meghatározzák az áramlások terében való részvételt. A részvétel pedig a sikeres gazdasági vállalkozások, a sikeres üzleti élet alapja is. A különböző profitorientált vállalkozások egymással is üzleti kapcsolatban vannak az interneten és a mobilkommunikációs hálózatokon keresztül.
Elemi érdekük, hogy a társadalom minél nagyobb része legyen jelen az online térben. Az online bankolás, az online vásárlás olyan egyre inkább felfutó és jövedelmező iparágak, melyek a szolgáltatások „elektronikus transzformációja" révén lehetővé teszik a mindennapi élet gyorsabb, hatékonyabb, gazdaságosabb, környezetbarátabb intézését. A jövőben gazdasági fejlődésünk egyik motorja lehet, ha a repülőjegyet vásárló jegyét online veszi, ha a közösségi támogatással működő áruházakban vásárol online. A közösségi oldalak üzleti célú támogató felhasználása pedig jelenleg még beláthatatlan távlatokat nyit a vállalkozások előtt.

Az Economist Intelligence Unit évről évre közzéteszi e-readiness rangsorát, melyben a világ országai aszerint kerülnek besorolásra, hogy milyen mértékben állnak készen az információs társadalom kihívásaira. A rangsort több tényező együttes figyelembevételével alakítják ki: az infrastruktúra kiépítettsége, az infrastruktúra magán és üzleti alkalmazásának elterjedtsége, a támogató vagy gátló társadalmi környezet (azaz az új technológiákra való nyitottság), az online tér országon belüli használatának jogi környezete, mely gátolhatja vagy fokozhatja a használat intenzitását. Beszédes, hogy a rangsorban mindössze 70 ország található, a többi nincs is rajta a világ online térképén. Magyarország helyzete az utóbbi időben nem igazán változott: a lista közepén helyezkedik el. Ebből pedig arra következtethetünk, hogy bőven van még lehetőség a fejlődésre.