Homo Digitalis a Szimbiózis Fesztiválon
2012. május 25. írta: Digitális Identitás

Homo Digitalis a Szimbiózis Fesztiválon

A Digitális Identitás témájával, s a téma 6 szakértőjével várta látogatóit a Szimbiózis fesztivál május 18.-án a Fogasházban. Az önmagát kulturális antropológiai fesztiválként definiáló rendezvény szerint:

A digitális kor embere az információfeldolgozás és a kommunikáció világában él. A digitális jelek értelmezéséhez éjjel-nappal eszközöket használ. A digitális világ, amelyben él gondolkodását, gondolatait is digitalizálja. Életét, a hétköznapi életet, nagyrészt már nem a valóságban, hanem a valósággá változó virtuális térben éli. Egyszerre van jelen itt és ott. A hálózaton kommunikál, tájékozódik és tájékoztat, de itt keres társat, itt játszik és építi fel digitális identitását. A Homo Digitalis nem sci-fi, vagy Spielberg új filmjének címe. Hanem az itt és most. Az idő és a tér önfeledt játékában...

A konferencia előadói, ismerve az egyéb rendezvények alatt előforduló Facebook-ozást és E-mailezést, arra kérték a résztvevőket, hogy itt 200%-os figyelemmel legyenek jelen: egyrészt az offline figyelmük 100%-ával, másrészt, akinek ez a típusú figyelme lankadna, az online jelenlétének 100%-át a Facebook Digitális Identitás oldalára irányítsa, s kövesse ott a párbeszédet online, tegyen fel kérdéseket, vagy kommentálja a történéseket valós időben.

A fesztivál első előadója Prof. Dr. Csepeli György (aki már a Digitális Identitás blogot is megtisztelte egy írásával) arról beszélt, hogy digitalizálódó kapcsolataink vajon minőségi, vagy csak mennyiségi változást jelentenek-e kapcsolataink dinamikájában. Említést tett egy érdekes kutatásáról, amelyben a depresszióra hajlamos egyének Facebook aktivitását vizsgálva szignifikáns különbséget találtak kutatótársaival a használat időbeliségében (s így akár egy erre kifejlesztett robot a közösségi hálózat használatunkból automatikusan egészségi állapotunkra vonatkozó következtetéseket is levonhat - akaratunk nélkül!). Emellett elmondta, hogy a digitális "arctalanság" az ember szélsőséges tulajdonságainak felerősítése felé mozdítja el az egyén online viselkedését.

Frohmann Richárd a Gamefikáció rejtelmeibe vezette be a hallgatóságot, s mondta el, hogyan lehet az élet egyéb területein (akár a munka, akár a vállalatirányítási szoftverek készítése területén) használni azt a tudást, amelyet a videójátékok fejlesztői használnak a játék tervezésekor, hogy azt a leghosszabb ideig találják élvezetesnek, élményt nyújtónak a játékosok.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Csókay Ákos a digitalizálódó társas viszonyokról beszélve szintén megemlítette a mennyiségi és minőségi változások dilemmáját, illetve arra hívta fel a figyelmet, hogy a Digitális Ember úgy is lehet magányos, hogy egyszerre több százan, sőt több ezren figyelik szavait, követik életét a közösségi hálózatokon. De vajon ez a fajta digitális társaság valódi társaságot jelent, vagy inkább társas magányt? Lehet-e offline barátja egy digitális identitásnak?

Frankó Csuba Dea, a Kürt Zrt marketing vezetője a Homo Digitalis életének biztonsági kérdéseit feszegetve egy történetet mesélt. Ennek Lili nevű főhőse már megszületése előtt (beleegyezése nélkül) felkerült a közösségi hálózatokra anyukája révén, aki az ultrahang képének kiposztolásán keresztül tudatta a világgal terhességét. Kisgyermek korában szülei tovább növelték Lili adattestét apukája saját blogjára kitett történetekkel és fényképekkel, és anyukája további Facebook posztjaival. Így mire Lili tudatára ébredt tizenéves korában, a róla szóló digitális identitás és adattest kontrollja már rég kicsúszott kezéből. Ez a folyamat később munkáltatóján keresztül tovább erősödött. A kérdés tehát, hogy mit tehet Lili, hogyan tudja kontrollálni adattestét, ha azt már születése előtt, valamint élete folyamán végig mások is ilyen erővel befolyásolják.

Dr Fehér Katalin a digitális láthatóság és láthatatlanság kereteit feszegette előadásával. Tudjuk-e, hogy milyen digitális lábnyomokat hagyunk, és hogy ezeket kik és hogyan tudják követni? Mennyire tudunk elrejtőzni, mennyire teszik kiszámíthatóvá cselekedeteinket a korábbi digitális aktivitásunk alapján felállított mintázat? Meg tudjuk-e szüntetni a digitális lábnyomok magunk mögött hagyását a mai világban? Digitális identitásunk és életünk látható része mennyire tér el a valódi énünktől? Hogyan tudjuk kontrollálni azt, hogy online láthatóságunk olyan legyen, amilyennek szeretnénk, s ami párhuzamban áll valódi életünkkel?

Szatmári Elemér, aki nindzsa jelmezben érkezett az előadóterembe, majd pár másodperc alatt változott inges-nyakkendős előadóvá, az identitásváltás művészetéről beszélt. Arról, hogy bár valós életünk identitását nehezen változtatjuk, digitális életünk ennél sokkal rugalmasabb, és egyszerre akár több párhuzamos digitális identitásban is élhetünk, kedvünk szerint válogatva az adott helyzetnek megfelelő énképek között. 

 

Köszönjük a résztvevőknek az érdekes kérdéseket és a 200% figyelmet.

Aki esetleg lemaradt az előadásról, kövesse nyomon a Digitáls Identitás Facebook oldalát, ahol folyamatosan tájékoztatunk a témába vágó előadásokról és rendezvényekről.

Kérdéseket és kommenteket akár a blogunkra, akár e-mailben ide várunk:

blog kukac digitalisidentitas pont hu 

A bejegyzés trackback címe:

https://digitalisidentitas.blog.hu/api/trackback/id/tr404545062

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása