Manapság nem csupán a munka révén vagyunk a számítógéphez és így igen gyakran az internethez kötve, hanem magánemberként is számos kérdésünkre a világhálón keressük a választ, ha pedig mélyebben elmélkedünk valamin, legalább kérdéseink pontosabb megfogalmazását elősegítendő igyekszünk alapinformációkra szert tenni a Google (és egyéb keresők) segítségével. Hétköznapjaink, ismerőseink sokszor identitásunk is már a netre költözött; ezt nevezzük összefoglalóan digitális identitásnak.
Folyamatosan nyomokat hagyunk magunkról és hasonlóakat készítünk másokról. Kutakodunk, keresgélünk, játszunk és megosztunk. Tesszük ezt akkor is, amikor leendő szerelmünkről, munkaadónkról, munkavállalóinkról, orvosainkról, tanárainkról vagy éppen a sarki pizzásról szeretnénk többet tudni. Vajon az internethasználók mekkora része gondolkodott el azon, hogy mit lát az, aki az ő nevét gépeli be a keresőbe? Vajon hányan döntöttek úgy, hogy kipróbálják és saját magukra is „rágugliznak”? Vajon mivel szembesülhettek ekkor? A szerencsésebbeknek(?) talán csak egy általános iskolai versenyen elért eredménye bukkant fel, vagy éppen szakdolgozatának digitális változata, esetleg egy nyereményjáték egyik győzteseként szerepel az interneten. Másoknak azonban már Facebook, Twitter vagy egyéb közösségi portálon lévő profilja is találatként szerepel a kereső által kiadott listában, mely barátainak szánt megjegyzésekkel, viccekkel van tele… Ők vajon elégedettek digitális identitásukkal? Biztos, hogy ezt akarták?
Az Ipsos Zrt. az Ipsos Open Thinking Exchange keretén belül elvégzett nemzetközi kutatása a Digitális Identitás blog számára exkluzív lehetőséget ad, hogy bemutathassuk, kik kerestek rá magukra és kik azok akiknek ez még hátra van..
A kutatásba bevont mintegy 25 ország átlagos eredménye arról tanúskodik, hogy a válaszadók 42%-a guglizott rá saját magára; a férfiaknak
A magyar házasok 22%-a, a nem házasoknak viszont 39%-a válaszolt igennel, az összes vizsgált ország átlagos eredményében ez 38 és 46%. A házasoknak valószínűsíthetően kevesebb ideje van szabadidejében internetezni és az is feltételezhető, hogy mivel már „révbe ért” kevésbé érdekli, miként jelenik meg a világhálón, miként jellemezhető digitális identitása. A magyarországi adatok szerint az alacsonyabb iskolai végzettségűeknek 29%-a, nemzetközi viszonylatban 39%-a guglizott rá saját nevére, a magas iskolai végzettségűek esetén nincsen különbség, 47%-uk tett már így. Érdekes eredmény, hogy azoknak az aránya, akik már rákerestek magukra a világhálón, nemzetközi szinten egyenesen arányosan nő a háztartás jövedelmével, míg Magyarország esetén fordítottan arányos. Előbbi kapcsán azt lehet mondani, hogy az alacsony jövedelemmel rendelkező háztartásban élők 36%-a, a közepessel bírók 43%-a, míg a magas jövedelmű háztartások tagjainak 46%-a gépelte már be saját nevét a keresőbe. A magyarországi válaszadók körében ez az arány az első kettő esetén 31%, a magas jövedelmű háztartások körében pedig pusztán 25%. Meglepő módon tehát gazdagjaink kevésbé tudatosak digitálisan, mint az alacsonyabb jövedelmi szinten élők. A pénz és a digitális identitás fejlettsége nem jár együtt – végre valami:-)
Egyes változók, így a foglalkoztatási státusz nem differenciál, vagyis a munkában állók és a munkanélküliek között alig van különbség; nem mutat nagy eltéréseket továbbá, hogy a válaszadó a háztartásfő-e vagy sem, hogy van-e vállalkozása vagy nincs és az sem számít releváns változónak ezen kérdés kapcsán, hogy a megkérdezett döntési/vezető pozícióban van-e munkahelyén vagy sem.
Nemtől, kortól, iskolai végzetségtől függetlenül nézzük hát meg, mit dob a gugli:-)!