Ha egy márka, egy vállalat vagy egy személy nem érhető el online, felmerül, hogy nem is létezik.
Hitelessége, megbízhatósága, ellenőrizhetősége válhat kérdésessé – és elveszítheti a lehetőséget arra, hogy újabb üzleti vagy emberi kapcsolatokat létesítsen.
Másik oldalról viszont az a kérdés, hogy láthatatlanok maradhatunk-e? Azaz vannak-e olyan cégek vagy személyek, akik saját döntéssel maradnak háttérben, kik azok, akik szándékosan nem hagynak digitális lábnyomokat, és kik azok, akiknek például egy munkaadó szabályozza a láthatóság mértékét. Például azért, mert a cél a kontroll, illetve a biztonság.
A weben élünk, alkotunk, tájékozódunk és tájékoztatunk. Itt lehet megfigyelni másokat és itt figyelnek meg minket mások. Az internetes nyilvánosság felteszi azt az alapvető kérdést, hogy mennyire akarunk láthatóak lenni, milyen közösségekhez akarunk tartozni, és melyekhez nem, mit szeretnénk mondani magunkról online és mit nem.
Végeredményben tehát azzal is üzenünk, ha online láthatóak vagyunk és azzal is, ha nem.
Ezt boncolgatnánk a továbbiakban.