Digitális identitásunk bemutatásának, vagyis a posztmodernitás én reprezentációjának elsődleges terepe az online közösségi média. Egy torontói kutatás azt vizsgálta, hogyan nyilvánulnak meg a különböző offline személyiségjegyek online környezetben.
A kutatás kiinduló feltételezése, hogy a felhasználók a közösségi média felületeket előszeretettel használják vágyott identitásuk (az ún. remélt/lehetséges énjük) egy önmaguk által szabályozott környezetben történő bemutatására. A benyomáskeltés édenkertje ez, ahol saját magunk által kontrollálható módon alakíthatjuk saját képünket, és rajzolhatjuk olyanná arcélünket, amilyennek szeretnénk. A cél, ahogyan a valós életben is mindig, a pozitív benyomáskeltés és az önkifejezés. A kutatás során a torontói York Egyetem hallgatóinak Facebook profiljainak segítségével a következő kérdésekre keresték a válaszokat:
1. Igaz-e hogy az önimádó egyének aktívabbak a Facebookon?
2. Jellemző-e, hogy a nárcisztikus felhasználók több önreklámozó tartalmat használnak?
3. Igaz-e, hogy nárcisztikus férfiak inkább leíró, szöveges tartalmakkal reklámozzák magukat, míg a nárcisztikus nők a külsőt bemutató tartalmakkal, fotókkal operálnak?
4. Vagy éppen az alacsonyabb önbecsüléssel rendelkező egyének aktívabbak a Facebookon és ők használnak több önreklámozó tartalmat?
A kérdőíves adatfelvételhez 100 Facebook felhasználót toboroztak véletlenszerűen a York Egyetem hallgatói közül, 50 férfit és 50 nőt, akik mind 18-25 év közöttiek voltak. A demográfiai adatok mellett a Facebook aktivitásról és használati szokásokról nyilatkoztak a résztvevők. A többi kérdés két pszichológiai faktort mért fel: az önbecsülést a Rosenberg Önértékelési Skála alapján és a nárcizmust az Önimádó Személyiségi Skála (NPI) segítségével. A Facebook öt aspektusát („Magamról, „Profilkép”, „Fényképek rólam”, „Jegyzetek”, „Állapotfrissítések”) az alapján kódolták, hogy a felhasználó mennyire reklámozza önmagát ezeken keresztül.
A kutatás eredményei azt mutatták, hogy a nárcisztikus személyek az átlagnál többször keresték fel a Facebook profiljukat naponta, illetve egy belépés során több időt töltöttek az oldalon. Az első hipotézis tehát beigazolódott.
A közösségi portálok az önbemutatás számos módját kínálják, ezért a vizsgálat során feltételezték, hogy a nárcisztikus személyek, akik bizonyítottan szívesen beszélnek önmagukról és önbizalmat merítenek a nyilvános elismerésből azok szívesen használják önreklámozásra a közösségi médiát. Az eredmények ezt a feltételezést csak részben támasztották alá. A pozitív önbemutatás ugyan jellemző volt a profilképek, a fényképek és az állapotfrissítések esetében, ugyanakkor nem jelent meg a kizárólag írott szöveget tartalmazó részben („Magamról”). Ez összhangban van egy korábbi kutatás következtetéseivel, miszerint a felhasználók inkább képeken keresztül mutatják be magukat.
A kutatás során nem találtak jelentős összefüggést a nárcizmus, a nem és az önreklámozó tartalom között, tehát az eredmények alapján a harmadik hipotézis nem igazolódott be.
A kutatás során értékelték az önbecsülés és a Facebook aktivitás közötti összefüggéseket is. Az eredmények megerősítették, hogy az alacsony önbecsüléssel rendelkező személyek naponta többször jelentkeznek be és több időt töltenek a közösségi oldalon. Emellett a 4. hipotézisükben feltételezték azt is, hogy az alacsonyabb önbecsüléssel rendelkező egyének több önreklámozó tartalmat használnak a Facebookon. A hipotézist csak a profilképek tekintetében bizonyult igaznak, vagyis az önbizalom-hiányos személyek olyan fényképeket választottak, amelyek elfedték a nemkívánatos tulajdonságaikat.
Összegzésképpen megállapíthatjuk, hogy a nárcisztikus és az önbizalomhiányos személyek azok, akik a legnagyobb intenzitással és a legakítvabban használják önreklámozásra és énerősítésre a Facebookot, és egyben ők azok akik a lehető legkedvezőbb színben igyekszenek magukat bemutatni.
Az eredeti mű címe Self-Presentation 2.0: Narcissism and Self-Esteem on Facebook, szerzője Soraya Mehdizadeh. A tanulmány a Cyberpsychology, Behavior, and Social Networking 2010/4. számában jelent meg. A cikk Fazekas Csilla, Kincses Erika és Nagy Katalin egyetemi hallgatók recenziója alapján született, az ELTE BTK Média Intézetének "Énkomponálás.net" kurzusa keretében.